Ha kitűztél magad elé egy célt, azt tudatosan valósítsd meg, ne várj a csodára, és ne bízz abban, hogy majd úgyis lesz valahogy, majd akkor gondolkozol, ha aktuális lesz.

Az egzisztencia kialakulásának fázisai a mindennapi életben már gyermekkorban kezdődik. Amikor megkérdezik az óvodában: mi leszel, ha nagy leszel? Erre a válasz többségében az, hogy orvos. Ambíciók teljében naivan vágunk neki a nagy világnak. Aztán elkezdődik az iskola. Amikor megkérdezi a tanító néni, ki mihhez akar kezdeni, már esetleg kibővül a felhozatal a közgazdásszal vagy ügyvéddel is, mert otthon ezt hallottuk: fiam, legyél ügyvéd, azok sokat keresnek. Hazavisszük a piros pontokat, és anyukánk el van ájulva tőlünk, hogy egyenes úton vagyunk affelé, hogy tényleg teljesüljön az álmunk, amiről egyébként még fogalmunk sincs, de anyának tetszene.

egyetemi élet

Az első sokk 8. osztályban ér minket, amikor el kéne dönteni,milyen irányba megyünk tovább. Vajon elég érettek vagyunk ahhoz, hogy önálló véleményünk legyen a saját életünk alakításában? Nem feltétlenül. Erre való a gimnázium, mondván, majd a következő 4-5 évben eldöntöm, milyen irányba megyek tovább. Vannak viszont, akik céltudatosan eldöntik, én informatikus leszek vagy közgazdász vagy nem akarok továbbtanulni... Ilyenkor célszerűbb a közgáz-orientáltak számára egy közgazdasági szakközépiskolát választani, az informatikusoknak informatikai speciális középiskolát, és így tovább. Aki viszont tudja, hogy ő szakmunkát akar majd végezni és nincs szüksége egyetemre vagy főiskolára, annak tökéletesen megfelel egy szakmunkásképző.

Azok számára is jó lehet bármilyen szakközépiskola, akik még nem tudják eldönteni, hova tovább. Általában azok mennek így szakközépiskolába, akik bár azt nem tudják, hogy mihez akarnak kezdeni később, de céltudatosan szervezik az életüket, és előnyt kovácsolnak a "tehetetlenségükből", hiszen a 12. év végére szakmával a zsebükben lépnek ki az almamáterből. Az egyetem és főiskola megválasztásával ismét rá vagyunk kényszerítve, hogy szűkítsük a kört egzisztenciánk kialakításának körében. Muszáj eldöntenünk, mihez akarunk kezdeni. Azonban nem mindenki tudja 18 évesen, hogy pontosan mi is akar lenni. Ezek a frissen érettségizett félfelnőtt emberek valamiért azt gondolják, hogy pont ezért jó lesz nekik a bölcsészkar, "aztán meglátjuk, mi lesz, az elég sok mindenre jó".

Az igaz, hogy a bölcsészek a képzés alatt olyan kommunikációs technikát sajátítanak el, amelyet a későbbiekben kamatoztatni tudnak, azonban nem gondolnak arra, hogy telített a piac. Jóval több a tanár vagy a kommunikációs szakember, mint amennyire szükség lenne. Ellenben a különböző tanácsadó- és alkuszcégek, nevezzük ügynökségeknek, előszeretettel alkalmazzák a bölcsészeket. Azonban nem biztos, hogy ez volt az álmunk, amikor bölcsészkarra jelentkeztünk és nem biztos, hogy azért tanultunk annyit, hogy utána rutinszerűen napról-napra el tudjunk adni különböző"termékeket".Vannak, akik csodát várnak attól, hogy egyetemet végeztek bölcsészkaron. Nem mérik fel a versenyhelyzetet és azt, hogy egy jó álláshoz bizony ki kell tűnni valahogy a tömegből. Aztán utólag sajnálkozunk és gyakran tesszük fel a kérdést: hol rontottuk el?

Néhány tipp, hogyan lehetünk a bölcsészpálya különcei, hogyan tudjuk megvalósítani álmainkat: Már egyetem alatt tudatosan kell készülni a későbbi életünkre, és minden lehetőséget meg kell ragadni, ami bővítheti a későbbi önnéletrajzunkat. 1. Szerezz szakmai tapasztalatot (lehetőség szerint minél többet!) Nem csak diákszövetkezeten keresztül teheted meg, nyugodtan vedd fel a kapcsolatot akár e-mailben,akár telefonon a kapcsolatot különböző cégekkel. Sosem tudhatod, hogy nem keresnek-e épp gyakornokot. 2. Tanulj nyelveket! 3. Vegyél részt a tudományos életben. Ha egy körben ismernek, utána könnyebb dolgod lesz. Nem árt egy-egy tanulmány, konferencia- szervezés- vagy előadás sem, netán OTDK. Ha tudatosan készülsz álmaid megvalósítására, sikerülni fog. Így összejöhet egy nívós állás akár egy PR, marketing, HR, média, kutatói vagy egyéb kommunikációs területen is.

• < Előző